Hematológiai profilú belgyógyászati rendelés

Részletek
Utolsó frissítés: 2012. február 02. csütörtök, 14:25
  • Nyomtatás

Hematológiai profilú belgyógyászati rendelés

Az utóbbi években jelentős előrehaladást tapasztalhattunk a hematológia területén.

Hematológiai profilú belgyógyászati rendelés indult öt hónapja a Csobánka téri Rendelőintézetben.

Sokszor rutin vérvétel során derül fény valamilyen vérképeltérésre. Mikor forduljon hematológushoz a beteg?-kérdeztem Dr.Kollár Balázs belgyógyász hematológust.

A háziorvosi gyakorlatban gyakran történik vérvétel, melynek során a vér alakos elemeinek mennyiségi eltérését észlelik. Ez lehet a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek vagy vérlemezkék számának csökkenése vagy emelkedése. Ez az úgynevezett mennyiségi vérképeltérés az esetek többségében csak átmeneti, számos nem vérképzőszervi betegség (pl. fertőzés, gyulladás, egyéb krónikus betegség) kísérője lehet, és a betegség lezajlása után ez a mennyiségi vérképeltérés spontán normalizálódik.

A vérképeltérés vezethet más kórkép diagnózisához.

Mi utalhat hematológiai betegségre?

Amennyiben a vérképeltérés súlyos, vagy tartósan fennmarad, vérképzőszervi betegség gyanúja merül fel. Ilyen esetekben a háziorvos utalja hematológushoz a beteget. Ilyenkor úgynevezett minőségi vérképvizsgálat szükséges, melynek során a vért első lépésben mikroszkóppal vizsgáljuk. Ha vérképzőszervi betegség gyanúja merül fel, akkor csontvelővizsgálat szükséges, melyet szintén mikroszkóppal végzünk, illetve a pontos diagnózis felállításához további speciális vizsgálatokra (sejtfelszíni markerek, kromoszóma, genetikai vizsgálatok) van szükség.

A hematológiai betegségek tünetei nagyon változatosak lehetnek, attól függően, hogy a vér melyik alkotóeleme károsodott. Leggyakrabban a vérszegénység, a vérzékenység és a fertőzés tünetei jelentkeznek. Természetesen – szerencsére – az ilyen tünetek hátterében nem mindig vérképzőszervi betegség áll, más betegség is okozhat ilyen eltérést.

Hogyan történik a kivizsgálás? Milyen egyéb rutin vizsgálatokra van szükség?

A kivizsgálás a vérből, csontvelőből történik, de számos egyéb olyan hematológiai betegség is létezik, amikor képalkotó vizsgálatokra (pl. ultrahang, röntgen, CT, MR), illetve más szakorvosi vizsgálatra is szükség van. A beteg sokszor vérzékenység vagy trombózis gyanújával keresi fel az orvost. Ilyenkor a vérplazmában keringő, a véralvadásért felelős alvadási faktorok vizsgálata szükséges.

A véradóknak gyakran tanácsolják vérszaporító ételek, italok fogyasztását. Valóban vannak ilyenek?

Az egészséges táplálkozás hozzátartozik az egészség fenntartásához, hiszen a táplálékkal bevitt tápanyagokkal jut hozzá a szervezet a vérképzés nélkülözhetetlen elemeihez. Ez természetesen a szervezetünk minden más szervére is igaz. Előfordul, hogy a szervezet nem jut hozzá valamilyen létfontosságú anyaghoz; ilyenkor hiánybetegségről beszélünk. A leggyakoribb vérképzőszervi hiánybetegség a vashiányos vérszegénység, de gyakori a B-12 vitamin vagy folsav hiánya okozta vérszegénység is. Kifejezetten "vérszaporító" étel vagy ital nincs (a változatosan, egészségesen táplálkozó emberek számára nincs is erre szükség), de egyes táplálékokban nagyobb arányban vannak jelen a vérképzéshez szükséges anyagok, pl. a vas vagy különféle vitaminok. Vashiányos vérszegénységben például a vasban gazdag vörös húsok, belsőségek és a vitaminban gazdag zöldségek, gyümölcsök fogyasztása javasolt.

Régen univerzális gyógymód volt az érvágás. Volt ennek valamilyen tudományos alapja?

Az érvágás ma már nem univerzális gyógymód, de vérlebocsátást ma is végzünk. Ennek tudományos alapja, ugyanis vannak olyan betegségek, amikor szükség lehet a vér mennyiségének csökkentésére. Egyes betegségekben a keringő vér, a vörösvérsejtek mennyiségének jelentős növekedése többletterhet róhat a szívre, a keringésre. Ha ez az állapot tartósan fennáll, szívelégtelenség, keringési elégtelenség léphet fel. Ilyen esetekben szükség lehet vérlebocsátásra, hogy a keringő vér mennyiségét gyorsan csökkentsük. Azért pontosítsunk: nem az eret vágjuk el, hanem egy erre használatos tűvel egy vénán keresztül vért engedünk le. A megemelkedett vörösvérsejt-mennyiség gyógyszeresen is csökkenthető.

Hogyan fejlődőtt a vérképelemzés mint diagnosztikai eszköz az elmúlt tíz évben?

Az elmúlt években számos új diagnosztikus módszer terjedt el világszerte, de ez nem csak a hematológia terén van így. Évtizedekkel ezelőtt a hematológusok a vér mennyiségi összetételének vizsgálata mellett csupán a mikroszkópra támaszkodhattak. Ezekre természetesen ma is szükség van, de ma már számos olyan vizsgálati eljárás hozzáférhető (sejtfelszíni markerek, kromoszóma, molekuláris genetikai vizsgálatok, képalkotó vizsgálatok), amely nélkülözhetetlen a pontos diagnózis felállításához, illetve a beteg gyógyulásának utánkövetéséhez.

Sok egyensúlyt biztosító mechanizmus működik a szervezetünkben. A felesleges anyagokat kiszűrik a vérből, a hiányzókat visszatartják. Indokolt mégis például a többlet vízfogyasztás, vagy a csökkentett sóbevitel?

A szervezet számára felesleges anyagok (salakanyagok) a vizelettel és a széklettel távoznak. Ezek kiválasztását a vese és a máj végzi, de a szabályozásban egyéb szervek is részt vesznek. A szervezetnek szüksége van kellő mennyiségű folyadékra és sóra; míg a túlzott sóbevitel ártalmas lehet, magas vérnyomást okozhat. Elsősorban a szív- és érrendszeri betegségekben és vesebetegségben szenvedőknek kell csökkenteniük a bevitelt. Túlzott folyadékbevitel ritkán fordul elő, a szervezet számára felesleges folyadék az egészséges veséken keresztül távozik. Súlyos veseelégtelenségben szenvedőknél más a helyzet; nekik a bevitt folyadék mennyiségére is figyelni kell.

A véralvadás kóros eltérései vérzékenységet vagy trombózist is jelezhetnek. Milyen fajtájú vérzékenységeket ismerünk, és ezek milyen tünetekkel járnak?

A véralvadási rendszer egészséges ember estében egyensúlyban van. Amennyiben ez az egyensúly valami miatt megbomlik, vagy vérzékenység, vagy fokozott trombózishajlam alakulhat ki. A vérzékenység lehet veleszületett vagy szerzett. A veleszületett vérzékenység leggyakoribb formája a jól ismert, öröklődő hemofília, amely leginkább izületi bevérzésekkel jár. Leggyakrabban már kisgyermekkorban diagnosztizálják. Jellemzően a szülők a már járni tanuló gyereken veszik észre, a bevérzések okozta, fájdalmas izületi duzzanatok formájában. A szerzett típus leggyakrabban felnőttkorban alakul ki valamely véralvadási faktor- vagy vérlemezke-hiány miatt. Fogínyvérzés, orrvérzés és bőr alatti bevérzések a leggyakoribb tünetek.

Sokan szenvednek trombózisos betegségben. E betegségnek akár halálos szövődményeként tüdőembólia is felléphet. Mik a trombózis kialakulásának a jelei? Szűrhető-e a trombózis-hajlam? Milyen tanácsokat tudna adni a trombózis megelőzésére?

A trombózis leggyakrabban a végtagi és elsősorban az alsó végtagi vénákban alakul ki. Jellemzően végtagduzzanattal, fájdalommal jár. A veleszületett trombózis-hajlam szűrhető. A vérből számos olyan faktor meghatározható, amely utalhat öröklődő trombózishajlamra. Ezeket azonban nem alkalmazzák rutinszerű szűrővizsgálatként, hanem csak azokban az esetekben, amikor egyéb tényezők (fiatal kor, családi halmozódás, kiterjedt, szokatlan elhelyezkedés) veleszületett trombózishajlamra utalhatnak. A szerzett típusú trombózisok megjelenésének esélyét többféle módszerrel is csökkenthetjük: rendszeres testmozgással, a végtagok felpolcolásával, kellő mennyiségű folyadékfogyasztással, rugalmas harisnya viselésével, illetve – szükség esetén – véralvadásgátló gyógyszer alkalmazásával. A már kialakult trombózis esetében mindenképpen szükséges véralvadásgátló adása. Ez történhet injekció vagy tabletta formájában.

A tüdőembólia a trombózisok egyik legsúlyosabb szövődménye. Életveszélyes állapot kialakulásához is vezethet. Mindenképpen kórházi ellátást és intenzív véralvadásgátló kezelést igényel.

Milyen speciális vizsgálatokkal lehet meghatározni a vér alvadékonyságát?

A vér alvadékonysága vérkép, valamint a véralvadási faktorok jelenlétére vagy hiányára utaló vizsgálatok segítségével, valamint maguknak a véralvadási faktoroknak a kimutatásával határozható meg.

Vörös Éva