Vészhelyzet az egészségügyben


Vészhelyzet az egészségügyben

„ Folyamatos kivonások történnek"
Beszélgetés Dr. Várszegi József ügyvezető Szent Margit Rendelőintézet Nonprofit Kft. igazgatójával

Az utóbbi hónapokban a közbeszéd egyik hangsúlyos eleme és a politikai közéleti vitáknak is központi területe az egészségügyi rendszer működése és pénzügyi problémái. Mielőtt az aktuális helyzetről kérdezném, tekintsünk röviden vissza a rendelőintézet közelmúltjára.

Hogyan értékeli az elmúlt néhány évet; eredményeket vagy éppen kudarcokat?

- Mióta kerületünk önkormányzata a szakrendelőket átvette, és közvetlenül felügyeli azok működését, jelentős eredményeket értünk el. Azt remélem, hogy ezt az idelátogató betegek is érzékelik, mind a szakrendelő komfortjában, magában az épületnek a kulturáltságában, de orvos-szakmai tekintetben is új lehetőségek nyíltak meg, illetve az ellátás színvonala emelkedett. Bővültek a szakrendelések, (egyrészt több szakma, mindkét telephelyen, a Csobánka téren és a Vörösvári úton is elérhető), új szakterületek kerültek be az ellátásba (pl. diabetológia, gasztroenterologógia, egynapos sebészet), és igen értékes fejlesztések történtek az orvosi gép-, műszer ellátottság területén is. Mindezek mellett igyekeztünk nagy figyelmet fordítani ügyfeleink kiszolgálására, a várakozási idő csökkentésére, az előjegyzési rendszer bevezetésére, vagy éppen a mellékhelyiségek és a közösségi terek tisztaságára. Tudom, hogy lehetnek és vannak is még bőven problémák és mindig lehet előrelépni, és javítani a működésen, de úgy gondolom, hogy összességében mind az önkormányzat, mind a kerület lakosai akár büszkék is lehetnek az eredményekre, a megvalósult szakmai és szolgáltatási kultúrára. Ezt egyébként a rendszeresen végzett ügyfél elégedettségek is visszaigazolják.

Mik akkor azok a finanszírozási problémák, melyekkel az utóbbi napok sajtóhírei is foglalkoznak, éhségsztrájkot is emlegetnek, és zászlós tiltakozásra adnak okot?

- Hogy a kedves olvasók ezt pontosan megérthessék, az egészségügyi finanszírozásnak néhány rendező elvét mindenképp el kell, mondjam. A rendelőintézetek és kórházak bevételeinek túlnyomó többségét az ellátott betegek száma, illetve a betegekkel végzett vizsgálatok, beavatkozások alapján kapja. Ezt csak az intézmények működtetésére használhatja, az épületek állagának megóvása, fejlesztése, vagy az orvosi műszerek vásárlása is már egyéb forrásokból kell, hogy történjen a tulajdonos, az Önkormányzat lehetőségei szerint. Tudni kell, hogy Magyarországon a nemzeti jövedelem lényegesen kisebb részét fordítják az egészségügyre és a betegek ellátására, mint a legtöbb európai országban, arányaiban és ebből adódóan tényleges forint értékében egyaránt, miközben mindenki tudja, hogy a magyar lakosság egészségügyi állapota mennyivel rosszabb, mint a fejlett államoké. Tendenciájában mégis az utóbbi években további folyamatos forráskivonás történt a rendszerből

Ugyanakkor intézményi szinten gyakran változó, alig kiszámítható elszámolási technológiákat vezet be az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Az egészségügyi ellátás igen nagy rendszer és rendkívül nehéz ezekre a változásokra megfelelően reagálni, különösen, ha lényegében mindig kevesebb pénz áll rendelkezésre. Példaként említem, hogy a vizitdíj bevezetése előtt is jelentős forráskivonás történt, majd a vizitdíj eltörlése után ez a pénz nem került vissza a kasszába. Intézményünk szintjén ez évi 80 millió forinttal kevesebb forrást jelentett. Később bevezették az ún. teljesítmény volumen korlátot, tehát csak bizonyos számú beteg ellátásához köthető eseményeket finanszírozott a társadalombiztosítás, és ha több beteg jött, vagy több beavatkozást kellett elvégezni, azt gyakorlatilag nem fizette ki. Minden beteg ellátása során az elvégzett vizsgálatnak, beavatkozásnak van egy pont értéke, és ehhez a ponthoz forint van rendelve. Intézményünkben egy-egy beteg ellátása után átlagosan 1 000-1 500 pont számolható el, van, amikor csak néhány száz forintot, van, amikor több ezer forintot kapunk egy beteg vizsgálatáért és ellátásáért.

Ez év áprilisa óta ismét egy új rendszer került bevezetésre, amelynek az a lényege, hogy az OEP a tavalyi, 2008-as teljesítményünk 70%-át fizeti ki ún. fix díjon, tehát biztosan csak ekkora bevétellel tervezhetünk és a maradék teljesítmény díjazása változó mértékű. Mi az ez évi terveinknél a normál, 1 forint 60 fillér pontértékhez képest ezt az úgynevezett változó elemet 45 fillérrel számolva is jelentős veszteséget prognosztizáltunk, de senki nem számolhatott azzal, hogy ez a pont érték egy két fillér lesz, mint ahogy ez bekövetkezett! Tehát összességében a tavalyi teljesítményünk 70%-át fizetik ki, miközben idén ráadásul jóval nagyobb betegforgalmunk van. Ilyen nagyságrendű kiesést nem lehet gyorsan lereagálni. Egy számszaki példával had igazoljam ezt.

Elmúlt év júliusában 49,5 millió pontnyi teljesítményt számoltunk el és ezért 72,2 millió forintot kaptunk. Ebben az évben hasonló teljesítménnyel terveztünk, - a valós teljesítményünk egyébként nagyobb - és ezért 55 millió forint bevételre számíthatunk. Tehát 17 millió forinttal kapunk kevesebbet egyetlen hónapban, miközben több beteget látunk el.
Így most úgy számolunk, hogy mintegy 70 millió forinttal lesz év végére kevesebb bevételünk, mint ahogy terveztünk, illetve, hogy egy ilyen nagyságrendű hiányt kell megoldanunk.

Ráadásul nap, mint nap újabb finanszírozási technológiák jelennek meg, a legújabb például az, hogy bármely beavatkozás, legyen az vérnyomásmérés vagy látás élesség vizsgálat, legalább két percet kell, hogy igénybe vegyen, tehát egy óra alatt összesen 30 beavatkozás számolható el. Függetlenül attól, hogy az asszisztencia önálló jogkörrel és szakmailag teljes körűen el tudja végezni feladatát, a vizsgálat lejelentése az orvoshoz kötődik, és ezért nem lehet több mint 30 beavatkozás óránként.

Az eltelt években és ez évben is intézményünk kiegyensúlyozott gazdálkodás mellett tudott működni és szakmai sikereket elérni. Ha bevételeinket nem lehet növelni, sőt azok jelentősen csökkennek, akkor a költségek további csökkentése az egyedüli mód az egyensúly helyreállításához. Az elmúlt években a dologi költségeink, rezsiköltségeink is szinten tudtak maradni, sőt több vonatkozásban azokat csökkenteni tudtuk, itt nagyon kevés tartalék lehetséges. Az egészségügyi intézményekben és különösen szakrendelőkben a személyi költségek jelentik a legnagyobb tételt, de mindeddig ahhoz tartottuk magunkat, hogy a munkahely, és annak megtartása egy érték, még azon a nagyon sanyarú bérszínvonalon is – ahol az egészségügyi ágazat a sor végén áll. Ugyanakkor az egészségügyi ellátás, a megfelelő színvonal megtartása, a hozzáférhetőség biztosítása csak megfelelő számú asszisztenssel, orvossal érhető el. Ezért alakult ki ma az egész rendszerben ez a rendkívül kritikus és válságos állapot, ami a mi intézményeinket sem kerülte el.

Mit hozhat a jövő ezek után?

- Egyrészt bizakodunk abban, hogy az érdekegyeztetések után sikerül némi forrást hozni a rendszerbe, de megmondom őszintén, személy szerint nem hiszek abban, hogy valódi és érdemi nagyságrendű plusz állami forrás érkezne. Az ország gazdasági, pénzügyi állapota ismereteim szerint az önkormányzatok működésére is rendkívül kedvezőtlen hatással van, tehát igazából csak magunkra számíthatunk és az is a kötelességünk, hogy a legkevesebb érdek és értéksérelemmel próbáljunk olyan kompromisszumos megoldást találni, amely még elfogadható a minket bizalommal felkereső lakosok, munkatársaink, illetve a belső működés biztonsága szempontjából. Az önkormányzat képviselőivel folyamatosan egyeztetve dolgozunk a részletek kimunkálásán. Bizonyosan kell majd olyan fájó és nem örömteli intézkedéseket is meghozzunk, amelyeket a külső körülmények kényszerítenek ránk. Ezzel együtt nem adjuk fel, hogy további minőségi előrelépést is tudjunk biztosítani, és például nagy sikerrel vezettük be a közelmúltban horkolás ambulanciai rendelést, vagy az allergológiai rendelést, a napokban indítjuk el a Csobánka téren a lymphoedema kezelését.

Megköszönve a sajtó érdeklődését, minden lényeges változásról igyekszünk közvetlenül és hitelesen tájékoztatni a kerület polgárait.