A gyógyító boldogság

Részletek
Utolsó frissítés: 2010. március 09. kedd, 15:13
  • Nyomtatás
A gyógyító boldogság dr_kopp

Beszélgetés Dr. Kopp Mária orvos, pszichológussal a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet igazgató-helyettesével.

A boldogság képes-e egyes betegségeket meggyógyítani?

Tudományos kutatásokból kiderült, hogy a valóban boldog emberek egészségesebbek és sokkal tovább élnek, mint a boldogtalanok. Az országok között is évek óta vizsgálják a boldog és boldogtalan országokat. Oroszországban annak a valószínűsége, hogy egy férfi megéri a 65. évét, csak 42 %, míg a svédeknél, hollandoknál, ahol kifejezetten magas a boldogság értéke, majdnem 90 %.

Minden második ember lelki eredetű problémákkal küzd. Melyek azok a lélektani „tippek", amelyekkel elkerülhetjük, hogy az egészségi állapotunk ne vezessen betegségek kialakulásához?

Valójában mit értünk valódi boldogságon? A modern társadalom azt hirdeti, hogy attól boldog valaki, ha előrelép a társadalmi ranglétrán, jobb kocsija van, vagy a megunt feleségét fiatalabbra cserélheti. Ez a fogyasztói értékrend, és az emberek azt hiszik, hogy ez a fajta hedonista boldogság teszi az embert valóban boldoggá. Közben kiderült, hogy ez a fajta állandó elégedetlenség, az újabb és újabb fogyasztási cikkeknek a megszerzése nem hogy nem ad boldogságot, hanem éppen boldogtalansághoz és egészségromláshoz vezet. Az igazi boldogságnak a jellemzője – amit már Arisztotelész leírt annak idején –, hogy valaki hisz abban, hogy az életének van célja és értelme. A korábbi évszázadokban mindenki egy nagyon szoros közösségben élt, ahol pontosan tudták, hogy mit várnak el a másiktól. Szoros közösségi háló is védte az embert, ami ellen sokan lázadtak, de azért valójában ez az emberi személyiségfejlődésnek sokkal jobban megfelelt. A XIX. század végétől kezdve elindult az a folyamat, amit úgy hívnak, hogy anómiás, vagyis értékvesztett állapot. Az emberek nagy tömegei beözönlöttek a városokba, elvesztették a gyökereiket, azokat a közösségeket, amelyekhez tartoztak. Nincsenek közös értékeik, nincsenek közös céljaik és ebben a helyzetben az emberek között sokkal gyakoribbak a lelki zavarok, depressziótól szenvednek és kialakulnak náluk az un. civilizációs megbetegedések, mint például a magas vérnyomás betegség legtöbb formája.

Empirikusan kimutatható-e a depresszió és a testi betegségek kapcsolata?

Igen. Most már nagyon sok követéses vizsgálat volt, ahol olyan emberek sorsát követték, akik nem voltak szívbetegek, semmi szervi elváltozásuk nem volt, de depressziósak voltak. 8-10 év múlva azt tapasztalták, hogy azok között, akik depressziósak voltak korábban, négyszer gyakoribb volt a színinfarktus miatti halálozás. Érdekes módon ez csak a férfiak esetében volt így.

És a társadalmi közhangulat miként hat az emberek egészségi állapotára?

Nagyon komolyan befolyásolja. Most fog megjelenni egy kötetünk. Október 16-án lesz a bemutatója. A címe: „Magyar lelkiállapot 2008". Ebben azt írtuk le, hogy ma Magyarországon nagyon rossz ez a bizonyos anómiás, értékvesztett állapot. Az emberek 80 %-a mondja, hogy senki sem törődik a másik emberrel, és ez együtt jár azzal, hogy a súlyos, feltétlen kezelésre szoruló depressziósoknak az aránya a 2002-ben mért 13 %-ról 18%-ra emelkedett. Az emberek magányosnak érzik magukat. Egy bíztató jelenség van, amit 2002 és 2006 között tapasztaltunk: az általános társadalmi értékvesztést az emberek a családi kötelékek szorosabbá fonásával próbálják ellensúlyozni.

A mindennapi gyakorlatban az orvosok a test mellett elegendő figyelmet fordítanak-e a beteg lelki állapotára?

Ez alapvető volna. A mi intézetünket, az orvosegyetem Magatartástudományi Intézetét 1993-ban azért is hoztuk létre, hogy az orvosok tanuljanak orvosi pszichológiát, orvosi szociológiát, bioetikát, orvosi antropológiát, pszichoszomatikus orvoslást, orvosi kommunikációt, ami rendkívül fontos. Ezzel remélem, egy kicsit javul a helyzet, de sajnos Magyarországon még mindig jellemző az, hogy az egészségügyben a személy elvész, és szervek összességének tekintik. Ma, amikor több krónikus beteget kezel egy orvos, nem figyelnek oda, hogy a betegnek milyen a lelki állapota, hogy milyen a társas környezete, családi helyzete. Egy depressziós beteg nem veszi be a gyógyszereket, nem figyel oda a diétára, tehát ha az orvoslás nem tud odafigyelni a lelki és szociális tényezőkre, akkor nem tud eredményes lenni. Ezt ma már Nyugat-Európában nagyon egyértelműen kimondja minden orvoslással foglalkozó tanulmány.

Mi az, amit szeretne bevinni az orvostársadalomba, és nemcsak Magyarországon?

A mi vizsgálatainknak a legfontosabb üzenete az, hogy a tartós stresszhelyzet veszélyeztető tényező a világban. Azért is fontos ezt Magyarországon hangsúlyoznunk, mert Selye János is magyar volt. Tavaly ünnepeltük születésének 100. évfordulóját. Tudjuk, hogy Selye János laboratóriumában minden egyes patkány elpusztult a tartós stresszhelyzet következtében. Ugyanez vonatkozik az emberre is. Ha tartósan megoldhatatlan helyzetbe kerül, munkahelyi bizonytalanság, családi feszültség miatt, ha úgy érzi, hogy nincs célja és értelme az életének, akkor ez a fajtatartós stresszhelyzet egyrészt fokozza a kóros alkoholfogyasztást, dohányzást, egészségtelen táplálkozás valószínűségét. Amikor viszont tartósan fennáll egy megoldhatatlannak ítélt helyzet, akkor ettől bizony meg lehet betegedni, bele lehet halni. A mai idő előtti egészségromlás-mutatóknak a hátterében ezt tartjuk a legfontosabbnak.

A környezeti hatások hogyan vezethetnek testi betegségekhez, testi elváltozásokhoz a lelki tényezőkön keresztül?

Ezt nagyon jól leírta Selye János. Amikor az állat tartósan megoldhatatlan helyzetben van, kialakul a tanult tehetetlenség lelki állapota – amikor úgy érzi, akármit csinál, úgysem fog sikerülni. Ez egészen mélyre hat, az úgynevezett hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyre. Ez a szervezet endokrin, belső elválasztású mirigyeinek szabályozását egészen alapvetően befolyásolja, és a legkülönbözőbb tünetek, immunrendszeri elváltozások, szív- érrendszeri változások, gyomor- és nyombélfekély alakulhatnak ki. Állandó izomfeszültség (izomtensio) is felléphet. Ezek a tünetek állatkísérletekben előállíthatóak, csak valahogyan mégsem vesszük tudomásul, hogy az emberre is ugyan úgy hatnak.

Hallottam Professzor asszonyról, hogy versel. Van-e mostanság is ideje erre és publikálja-e műveit?

Nem. Sajnos, amit írok, az mind szakmai írás. Nem tudom magam utolérni a különböző megírandó cikkekkel. Talán egyszer majd lesz időm arra is, hogy szépirodalmat írjak.