A rendelő rövid története

Részletek
Utolsó frissítés: 2011. augusztus 15. hétfő, 04:42
Írta: Administrator
Találatok: 3869
  • Nyomtatás
Page 1 of 2

Óbuda polgárainak nagy örömére 1897-ben, október 31.-én ünnepélyesen átadták, felavatták a Bécsi úti új kórházat, amely a Skóciai Szent Margit nevét vette fel. A Pesti Napló október 31.-i számában adják hírül, hogy az új kórház 100 beteg számára épült, építését egy 1889-es tanácsi határozat rendelte el. Az építés költsége 240 000 Korona. Az akkori kívánalmaknak megfelelően a Monarchia közintézményeinek szabvány stílusában emelt kórházban 12-16 ágyas kórtermeket alakítottak ki. A kórház emeletén helyezkedtek el a magánkórtermek, melyek között orvosok laktak, (a másodorvosok akkoriban bentlakásra voltak kötelezve) de itt kaptak helyet a hivatali helyiségek és a műtők is. Kezdetben négy orvos, 10 Vincés nővér látta el a betegeket.

A kórház megnyitásakor a főorvos fizetése évi 1000 Korona, az alorvosé 480, az ápolónővér 300, a szülésznő 360, a gondnok 800 Korona. Az értékek érzékeltetésére említem meg, hogy ez az orvosi fizetés egy jó hajógyári munkás fizetésével volt egyenlő. A 100 ágyas kórházban csak 80 ágy állt a gyógyítás rendelkezésre, a mintegy 25 000 lelket számláló Óbudán, nyilvánvaló, hogy a kórház már a megnyitás pillanatában is szűkös volt.

A kórház első igazgatója, Dr. Irsay Arthur, belgyógyász professzor, már 1907-ben jelezte, hogy a kórház a növekvő feladatainak megfelelni nem tud, felszereltsége elavult. Beadványokkal és javaslatokkal fordult a főváros illetékeseihez, akik elvben magukévá tették a Kórház bővítésének tervét, és annak kidolgozásával a Főmérnöki Hivatalt meg is bízták, de a kivitelezést meghiúsította az I. Világháború. A Monarchia összeomlásával kezdetét vette az általános szegénység korszaka. A megszállt országrészekből tömegesen menekülők ellátásának gondjai, majd a nagy gazdasági válság, lehetetlenné tették az intézmény korszerűsítését. A három osztállyal induló intézmény, a századforduló idején szemészeti, urológiai, gyermekgyógyászati, ideggyógyászati, és orr-fül-gége gyógyászati szakrendelésekkel bővült. Az akkori világújdonságot, a röntgensugarat 1903-tól alkalmazták rutinszerűen a kórházban. A 30-as években az ágyszám már 159-re emelkedett, laboratórium és prosectura is működött. 1926-ban nyílt meg a kerületi Tüdőbeteg Gondozó. A kórház gazdaságilag ekkor már önállóságot nyert, de saját pénztárral nem rendelkezett. A gyógykezelésekért beszedett díj, a Szent János Kórházba került.